"Üdv! Én vagyok a 3D FPS műfaj egyik etalonja: összetett labirintusokban navigálandó űrhajó pilótaülésébe ültetlek, ahol a reflexeidre, memóriádra és tájékozódási képességeidre egyaránt szükséged lesz. Az eddigi FPS beidegződéseidet nyugodtan ívelheted a kukába, teljesen szabad mozgásterű 3D környezetben fogok rád rontani, ahol nem fog előrébb vinni, ha körbetáncolod az ellenfeleid. Ráadásul még rocket jumping-gal sem szolgálhatok".
Egy elképzelt 1994-ben valahogy így hangzott volna a Descent bemutatkozása. Azért a feltételes mód, mert ennyire azért nem volt túlragozva: túladagolt hype nélkül robbant be a köztudatba és a kismókusok fejébe. A korát megelőző, stílusteremtő arcade "űrhajószimulátorba" oltott belső nézetű lövöldözős játékról van szó, meglehetősen sajátos hangulattal. A program azon erénye, ahogyan teljesen kötetlen 3D mozgásteret ad, bőven megfelelt reklámértékként akkortájt. Mindezt hat dimenziós szabadságként írták le, ahol az űrhajó mozgása a következőkből tevődhet össze: előre-hátra haladás, le-fel süllyedés, oldalazás, előre-hátra bólintás, jobbra-balra csavarás és ugyanígy elfordulás. Kissé bonyolultnak hangzik elsőre, de egy-két kiegészítő billentyűt beállítva tökéletesen megfelel az FPS-eknél szokásos klaviatúra + egér kombó. Ínyencek használhatnak irányításra kizárólag két joystickot is - ezt még nem próbáltam, de ami késik nem múlik: elég vagány lehet.
A sztori szerint a naprendszer néhány bolygóján és ezek holdjain egy vírus megfertőzte a kitermelést végző ill. védelmi bányarobotokat. Ne bonyolítsuk túl :) - a bányákat fel kell robbantani. Ennyi, pont. Mellékvágányon nyilván meg kell semmisíteni az útba eső (és rád támadó) ellenfeleket, esetleg némi bónuszért meg lehet menteni a bányákban foglyul ejtett emberi személyzetet is. A pályavégi reaktorok kilövésétől számolva a megsemmisülésig fél perc áll rendelkezésre, a kilépéshez ennyi idő alatt kell elhagyni a járatokat - nem árt tehát memorizálni az Exit kapuig vezető utat. A standard pályákon kívül elérhető néhány titkos bánya is, amelyeket alternatív kijáratokon kilépve lehet elérni. Szóval a körítés is zseniálisan egyszerű.
Az űrhajó elsődleges fegyvere a játék előrehaladtával fejleszthető lézerágyú, ezt kiegészítheti célkövető- vagy nem irányított rakéta, de akár vulcan gépágyú is. Utóbbi előnye, hogy nem használja a rendelkezésre álló maximum 200 egység energiát - ellentétben a lézerrel. Ezen kívül létfontosságú a hajó pajzsának állapota, amely szintén 200 egységről indul, elfogytával pedig vége a dalnak. Mind az energia, mind a pajzs tölthető, a kilőtt ellenfelekből hátramaradt powerup-okból, esetleg a pályákon elszórt energiamezőkből. A nehezen megszerzett fegyverekkel érdemes csínján bánni, létszükséglet mind. Ha elhullottál, a levedlett cuccaid ott maradnak a bűntény színhelyén, újból odaérve felveheted mind: enélkül elég nagy szívás lenne végigmenni, de némi tájékozódási képességért cserébe szerencsére visszaszerezhetőek.
A Descent már 1994-ben játszható állapotban volt, noha hivatalosan 95-ben jelent meg. A Parallax fejlesztette, kiadásáért az Interplay felelt. Az eredeti fejlesztő csapat kizárólag erre a franchise-ra specializálódott. PC DOS, MAC, ill. néhány konzol szerepelt célplatformként: 8 bites verziója nincs. PC-n futtatva, egy DX2-es 486-on nagy részletességet állítva is játszható (nyilván valós DOS környezetben), ám ez a kései update-k által megváltozik: VESA ill. PCI grafikus kártya szükségeltetik a nagyobb felbontásokhoz, ahol egy 50-66MHz-es 80486 gyakorlatilag a minimum elvárt CPU-t jelenti. Szóval ennyit kér enni a kezdetleges, ám zseniális 3D-s szoftver render. Emulált DOS ablakban (DosBOX) egy tíz éves P4 architektúrán már élvezhető, sőt az ennél komolyabb központi egységeken lassítani kell a futását.
Érdekességként említem: a Parallax későbbi kettészakadása azt eredményezte, hogy a frissen született Volition és Outrage is használta a Descent nevet következő játékaiban. Ha jót akartok, akarom mondani ha a legjobbat akarjátok magatoknak, az Outrage műhelyében született Descent 3-at vegyétek elő ismét. Zseniális, fenomenális alkotás.
A Descent eredeti kiadásában igazi ritkaság: hiánytalan papírdobozos verzióban komoly pénzt ér.
