"Helló! Én a réges-rég kihalt 3dfx királyi családjának élőhalott tagja vagyok. Szépapám büszke úttörőként szállította a szabványként követhető és megfizethető árú 3D grafikai leképezést az otthoni PC-kbe, meglehetősen hatékony API-val. Születésemnél csak a halálom volt zavarosabb: igazi káoszban láttam meg a napvilágot, és annak ellenére, hogy akkor már komoly trónkövetelőkkel hadakozott a végletekig meggyengült famíliám, elég impozáns példány lettem."
Bármelyik Voodoo5 szokatlanul nagy méretű kártya, a 6000-es széria hossza pedig egyenesen megdöbbentő: 32cm-es vonalzóval éppcsak mérhető. PCI és AGP csatolós példányai egyaránt ismertek, tápellátásuk zavartalanságáért Molex csatlakozóról, vagy elrettentő módon külső tápegységről kapják a felvett áram egy részét. Csakúgy, mint a lefújt Napalm projektből összefércelt VSA-100 processzorokra épülő összes projekt, technikailag a Voodoo5 5500 sem tekinthető többnek, mint egy többszörösen ráncfelvarrt és végletekig "túlfejlesztett" Voodoo2 SLI. Nyers teljesítménye a kezdetleges gyári driverek ellenére még így is emészthető, de a megelőző és lesajnáló megállapítás a gyári szoftveres részre hatványozottan igaz. A problémák részint érthetőek, hiszen a 3dfx "csak" a jól sikerült kiegészítő szerepét szánta neki, a készülőben lévő Rampage alapú Spectre kártya megjelenéséig biztos fedezéket remélve. A képen látható példány ventilátorai sajnos nem eredetiek, évekkel ezelőtt le kellett cseréljem a megfáradt AAVID hűtőket.
Ez a kártya 2db VSA-100-at foglal keretbe, ellenben egy mezei Voodoo4 grafikai teljesítményének csupán másfélszerese mérhető rajta - ennek egyik oka az, hogy processzoronként csak 32Mbyte SDRAM-ot címeznek. A Glide-nak hála, a 3dfx legendás API-ját használó játékprogramok nagyon-nagyon jól futnak rajta, ráadásul elég meggyőzően néznek ki - hála a hardveres FSA 4x élsimításnak, a 32 bites renderelésnek és a nagy felbontású textúrák kezelésének. Papíron tudja a T-Buffer effekteket - sajnos semelyik játék nem használta a kártya karrierje során, pedig tényleg haláli ötlet. Szerencsétlenségére a textúratömörítésekkel is hadilábon állt, mentes mindenféle T&L egységtől, és az OpenGL leképezéssel is csak pár éves fáziskéséssel viselt barátságot. Ráadásul az AGP sávszélességén a két processzor osztozni volt kénytelen, így ha a kártya egészét vizsgáljuk, akkor ez inkább egy 66MHz-es PCI csatlakozásnak, nem pedig AGP-nek felel meg. A VSA-100-asok gyárilag itt is 166MHz-en futnak, 250 nanométeres gyártástechnológiájúak: aktív hűtést igényelnek és úgy általában elég jó hőtermelők. Szakértő rajongói körök által a szoftveres problémák java része orvosolva lett, ironikusan a 3dfx halála után.
A 6000-es példányok, esetleg az illegális úton kikerült prototípusok őrült összegeket érnek.
